Startup inkubátor

Az előző postban azt próbáltam fejtegetni, hogy mennyire nehéz itthonról elindítani egy projektet. Azóta kicsit gondolkodtam a dolgokon, és rájöttem, hogy a helyzet még ennél is sokkal rosszabb, hiszen vannak dolgok, amik sokunknak triviálisak, viszont egy geek-nek nem feltétlenül. A költségek elszámolásához például élből kell egy cég, de szükség lehet technikai háttérre, jogi segítségre, mások tapasztalatára, stb. ahhoz, hogy egy ötletből valódi termék vagy szolgáltatás legyen. Huszonéves korában az ember még talán úgy gondolja, hogy magányos ninjaként, pusztán egy notebookkal felvértezve megválthatja a világot. De azért lássuk be, ehhez baromi nagy mázli kell. Éppen ezért szerintem a jó ötletek nagy része még az elején elhal. Egy huszonéves geek-től persze nem is várhatjuk el, hogy értsen a dolgok jogi hátteréhez, menedzselje magát, stb. Így aztán kicsiny hazán Mark Zuckerberg-jei valószínűleg rövid úton eltűnnek a süllyesztőben ...

A megoldás talán olyan inkubátor cégek (vagy inkább alapítványok) létrehozása lehetne, akik ezeket a gondokat leveszik a geek-ek válláról, és lehetőséget biztosítanak nekik a kibontakozásra. A dolog valahogy úgy működhetne, hogy az ötletgazda valamilyen formába önti az ötletét (mondjuk PHP-ban összetákol egy közösségi portált), majd felkeresi az inkubátor céget, a cég pedig segít neki az infrastrukturális, jogi, pénzügyi háttér megteremtésében. Ennek a jogi formája valahogy úgy nézhetne ki, hogy az ötletgazda felhasználásra "bérbe adja" az ötletét a cégnek. A bevételeket az inkubátor cég fogadja be és a költségeket is az inkubátor cég állja ezekből a bevételekből. Ha valamilyen nyereség áll elő, azt szerzői jogdíj formájában lehetne kifizetni az ötletgazdának. A szerzői jogdíj talán az egyetlen út arra, hogy magánszemélynek pénzt adjon a cég úgy, hogy annak ne kelljen munkaviszonyban állnia a céggel. A konstrukció előnye, hogy így a startup cég gyakorlatilag nulla befektetéssel elindítható. Nem kell céget alapítani, könyvelőt, jogászt, stb. fizetni. E mellett, mivel az inkubátor cégnek (vagy alapítványnak) ez a profilja, valószínűleg gyakorlata lenne olyan dolgokban, hogy miképp kell adsense, paypal, stb. bevételek után adózni, külföldi számlákat elszámolni, stb. Ezek cseppet sem triviális dolgok, fórum bejegyzések százai szólnak arról, hogy miképp kéne legálisan elszámolni a Google-től kapott reklám bevételt. E mellett egy ilyen cég lehetőséget biztosíthatna arra, hogy a geek-ek társakat kereshetnek ötleteik megvalósításához, vagy később a befektetők rátalálhassanak az ígéretes startupokra. Mivel a cég csak használná az ötletet, maga a szellemi termék végig az ötletgazda kezében maradna, a szolgáltatás az ő általa választott infrastruktúrán futna, így nem kellene tartania attól, hogy bárki is "lenyúlja" az ötletét. A cég (bár egyre inkább az alapítvány tűnik szimpatikusnak) csak a pénzügyi és jogi hátteret adná. Ha később az ötlet kinövi magát, az ötlet gazdája bármelyik pillanatban kiviheti azt egy különálló cégbe, hisz onnantól kezdve már nincs szükség az inkubátorra. Maga az inkubátor cég a bevétel bizonyos százalékát tartaná meg magának, ebből fedezné saját működési költségeit. Ez némi plusz terhet ró az ötletgazdára, de mivel többen vennék igénybe az inkubátor cég szolgáltatását, ezért a költségek szétoszlanának. Talán még szimpatikusabb megoldás az alapítványi forma, ahol a működési költség egy nagy részét piaci szereplők adományai adnák. Hát, valami ilyesmi körvonalazódott az agyamban ...

Ez persze még nem oldaná meg a barátságtalan gazdasági környezet problémáját, de talán segíthetne abban, hogy a jó ötletek ne halljanak el még azelőtt, hogy igazán megszületnének ...

Jó dolog-e megölni az innovációt?

Bizonyára sokan ismerik a Diaspora projektet. Ez egy Facbook-hoz hasonló közösségi háló, viszont teljesen nyílt és ingyenes. Bárki csinálhat vele magának egy saját kis Facebook-ot (bár inkább Google+-ra hajaz). A nagy jóság, hogy az egyes saját kis Facebook-ok (itt pod-nak hívják ezeket) felhasználói felvehetik egymást. Így egy hatalmas, világméretű közösséget alkotnak. Kb. erről van szó. De ebben a bejegyzésben nem is ez a lényeg ...

A rendszer története mesébe illő. 4 egyetemista diák kitalálta ezt a kis okosságot, és meghirdette egy Kickstarter nevű adomány gyűjtő oldalon. Kezdetben 10.000$-t kértek a megvalósításra. Ennyi kellett ahhoz, hogy létrehozzák ezt a teljesen ingyenes rendszert. A dolognak valahogy híre ment. A NewYork Times is írt az "ingyenes Facebook"-ról. Az embereknek tetszett az ötlet, és tolták is az adományokat. Annyira nagy sikere volt, hogy végül a 10.000$ helyett összejött több mint 200.000$. Azóta a srácok előálltak az alpha verzióval és remélhetőleg a projekt egyenes úton menetel a siker felé. Igazi amerikai sikertörténet, ugye?

Ez annyira jól hangzott, hogy gondoltam magam is belevágok valami hasonlóba. Szabadúszó fejlesztő vagyok, amúgy is projekt munkákból élek. Miért ne lehetne az egyik projektem egy Diasporához hasonló ingyenes rendszer, amit nem valamilyen konkrét megrendelő fizet, hanem a közösség dobja össze rá a pénzt? Szívesen dolgoznék rajta, örömmel töltene el a fejlesztés. Megcsinálnám ingyen is, de valamiből ugye élni kell. Ezért kellenek az adományok ...

Utána olvastam hát kicsit a Kickstarteren ennek a Diaspora projektnek és véletlenül találtam egy projekt elszámolást. Itt tételesen látszik, hogy miként költötték el a srácok a pénzt. Jártak konferenciákra, nyomtak pólókat, de ugye a legnagyobb rész a fejlesztők fizetése. 4 ember fizetése 1 évre 103 202$, erre az adó 10 549$ és volt valami Disability Isurance (talán a TB lehet), ami 1 083$. Összesen tehát olyan 11% ment el mindenféle adókra meg hasonlókra a fizetések után. Na, kb. itt ment el a kedvem az egésztől. Mi van, ha összegyűjtök valamennyi pénzt az én kis projektemre és valaki kér egy ilyen elszámolást tőlem? SZJA, TB, stb., és rögtön 40-50%-a el is ment a pénznek adóba. Csinálhatom EVA-s cégként (mondjuk feltételezem, hogy máshol kapom a jövedelmem), így 30% (jövőre 37%). Ez eggyel barátibb, de még így is égne a pofám, hogy az adományként kapott pénz egy jó részét nem a projektre fordítom. Nem érdekes, hogy közhasznú a dolog és teljesen nonprofit. Csinálhatok rá alapítványt, stb. akkor is így kell adóznom utána. Ha adományozó lennék, én nem szívesen adnék így pénzt egy projektre, hogy tudom, a pénzem egy igen jelentős része nem a projekt megvalósítására fordítódik. Mit lehet hát tenni?

Az egyik lehetőség, hogy az ember vagy megcsinálja a szabadidejében (ami így akár a végtelenségig húzódhat), vagy egész egyszerűen hagyja az egészet a francba. A bátrabbja megpróbálhatja összegyűjteni a pénzt és ha szerencséje van, sikerül eltitkolnia az adóhatóság elöl, ami viszont elég rizikós.  Végső megoldás, hogy az ember külföldön alapít egy offshore céget. Ez utóbbi azért elég bonyodalmas, és az egyszeri geek, akinek volt egy jó ötlete, biztosan nem jut el ideáig. Ráadásul ez is csak fél legális megoldás, mert ha haza akarom hozni a pénzt, megint kezdődik a susmus.  Ezekben a megoldásokban egyetlen közös motívum van. Az államnak egyikből sincs bevétele. Jó ez vajon? Nem hiszem ...

Hát, ezért nem Magyarok fogják fejleszteni a következő Diasporát ...

Banki hitel vs. közösségi kölcsön

Távol áll tőlem a közgazdaságtan, a politika meg még inkább. De az informatikai vonatkozás miatt úgy gondoltam, megér a dolog egy bejegyzést. Mostanában a csapból is az folyik, hogy milyen nagy gondba kerültek azok az emberek, akik annak idején hitelt vettek fel devizában, most pedig dupláját kellene kifizetniük. Egy barátom is ebbe a helyzetbe került, aztán kitalálták ezt a végtörlesztés dolgot, és gyorsan élt is a lehetőséggel. Ahhoz viszont, hogy visszafizesse a kölcsönt, egy másik hitelt kellett volna felvennie, és hát az sem volt azért annyira csábító. Az volt a szerencséje, hogy egy másik barátomnak volt némi elfekvő pénze, amit eddig a bankban tartott. Megegyeztek hát, hogy az egyik barátom kölcsön adja a pénzét a másik barátomnak, és a banki hitelnél sokkal kedvezőbb kamatot kér érte. A hitelt visszafizető barátomnak ez nagyon jó, mert kevesebb kamatot kell fizetnie, és a hitelező barátom is jól jár, mert magasabb kamatot kap a pénzére, mint amit a bank adna. Nem egy hatalmas trükk, a bank is ezt csinálja, beszedi az egyik oldalon a pénzt, ígér rá X % kamatot, a túloldalon meg kölcsönadja Y%-ért. A kettő közötti különbséget meg zsebre teszi. Ebből vannak a szép márvány épületek, a csodaszép autók, meg a tengerparti nyaralók. A barátomék kihagyták a dologból a bankot, így aztán mindenki jól járt (természetesen a bankot kivéve). Amikor meghallottam ezt a rövid kis történetet, akkor fészkelte a fejembe magát az a gondolat, hogy miért nem tud ez nagyban is működni? Hányan lennének a mostaninál sokkal kisebb slamasztikában, ha lenne egy ilyen barátjuk, akinek van egy kis elfekvő pénze ...

Aztán rájöttem, hogy ezt a dolgot igazából már kitalálták, erre való a közösségi kölcsön. Ezzel próbálkozik pl. a noba.hu. Itt ugye az történik, hogy vannak emberek akik hitelt szeretnének felvenni, és vannak emberek, akik pénzt adnának némi kamatért cserébe. Mivel az egész folyamatból hiányzik a bank, ezért a hitelezők kérhetnének kicsit magasabb kamatot mint amit a bank adna, a hitelt felvevők pedig még így is jobb feltételekkel kapnák meg a pénzt mint a banktól. Amit amúgy a bank tesz zsebre, az szétoszlana a két fél között. Egy gond van csak, hogy Magyarországon ilyet nem lehet. Nem adhatok kölcsön pénzt a haveromnak kamatra. Ennek ellenére azért adok neki, csak mivel ennek nincs szabályos formája, ezért nem lehet pl. megadóztatni. Ami ennél is rosszabb, hogy ha valakinek nincs kitől kölcsönkérni, akkor megy az uzsoráshoz, aki irreális kamatot kér a pénzre, és ha nem fizet a delikvens, még jól meg is veri. Lehet, hogy lenne kellő kereslet és kínálat is, de ezek az emberek nem fognak egymásra találni, mert ez az egész jelenleg illegális. Így nem készíthetek olyan weblapot, ahol kamatra adhatnak kölcsönt egymásnak emberek. Nem azt mondom, hogy ez megoldaná minden eladósodott ember problémáját, de ha csak néhány embernek segítene a dolog, akkor már volt értelme ...

A közösségi hitelezéssel kapcsolatban sokaknak lehet ellenérzése. Például hogy mi a biztosíték arra, hogy a kölcsönt adó visszakapja a pénzét. Erre például az lehet a megoldás, hogy sokan adnak kölcsön sokaknak. Mindenki mondjuk csak néhány ezer Ft-ot dob be egy-egy kölcsönbe. Így ha van mondjuk 100 000 Ft-om, akkor azt nem egy embernek adom oda, hanem 20-nak. Így megoszlik a kockázat. Persze még így is megeshet, hogy elözönlik a szolgáltatást azok, akik ilyen kölcsönök vissza nem fizetéséből próbálnak meggazdagodni. Ezt talán a mostanában már eléggé elterjedtnek mondható közösségi hálózatok segíthetnének megoldani. Az emberek minősíthetnék egymást, a hitelezők "lenyomozhatnák" kinek adnak kölcsön. Például ha a barátom barátja szeretne kölcsönt kérni, akkor megkérdezhetem a barátomat, hogy a kölcsönt kérő mennyire megbízható. Végső soron pedig ott a törvényi megoldás, a kölcsönt kérő valamilyen írásbeli biztosítékot ad a hitel visszafizetésére. Talán ez utóbbi rendezésére és betartatására érdemes lehet fenntartani valamilyen köztes szervet, de semmiképp nem egy márványépületeket, telefonos kisasszonyokat, és gazdag bankárokat fenntartó bankot.

Talán egy lehetséges megoldás, ha a közösségi hitelezést szervező weboldal papíron bank lenne. Olyan bank, ami teljesen online működik, minimális haszonnal, és ahol az egyes ügyfelek teljesen direkt módon megmondhatnák, hogy a bank hova fektesse a pénzét (kinek adjon kölcsön). A bank tehát bankként adna hitelt, és adna kamatot az emberek pénzére, de mindezt minimális haszonnal, és személyre szabottan. Hiszen mindenki azon emberek után kapná meg a kamatot, akiknek a bank az ő jóvoltából kölcsönt adott. Nem ismerem a vonatkozó törvényeket, de ez így talán kivitelezhető lenne. A pénz az országban maradna (nem egy külföldi tulajdonú bank keresne rajta), meg lehetne adóztatni, és mindenki jól járna, a kölcsönt szervező weboldal fenntartója, a kölcsönt adó, és a kölcsönt felvevő is ...