Már jó pár éve dolgozom fejlesztőként. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a munkám egyben a hobbim is. Igazából a programozást inkább érzem valamiféle művészetnek, ahol ugyanúgy jelen van az intuíció, az ihlet, a kód, az algoritmusok, és a komplett megoldások szépsége, mint más művészeti ágak esetén. Persze mivel ebből kell megélnem, ez sokszor amolyan megélhetési művészet, de akkor is művészet. Mikor kikerültem a főiskoláról a fejlesztők szokásos útját kezdtem járni. Egy fejlesztő cégnél helyezkedtem el viszonylag jó kezdőfizetésért. Bizonyos magánéleti okok miatt, és mivel nem találtam elég kreatívnak a munkát, 1 év után az MTA Számítástechnikai Kutatóintézetére váltottam. Itt kisebb nagyobb külföldi és magyar projekteken dolgoztam, konferenciákon vettem részt, rendszerek tervezését és fejlesztésének vezetését végezhettem, így ez a munkakör már jobban kielégítette az igényeimet. Néhány év után viszont a SZTAKI-t is magam mögött hagytam. Alapvetően jó fejlesztőnek tartom magam, és továbbléphettem volna a "jó fejlesztők" szokásos útján. Elhelyezkedhettem volna egy külföldi multinál (elvileg a Google-hez is lett volna egy kis hátszelem) valami zsíros fizetésért, mégis egy sokkal bizonytalanabb, bár annál több lehetőséget magában rejtő utat választottam. Otthagytam a biztos állásomat, és vidékre költöztem a barátnőmmel (aki azóta már a feleségem), hogy otthonról szabadúszó fejlesztőként távmunkában dolgozzak változatos projekteken. Gondoltam, hogy nem lesz olyan egyszerű a dolog, és hát tényleg nem is az ...
Általában az a baj, hogy a cégek fix fejlesztőket keresnek napi 8 órás munkaviszonyba. Az ember azt gondolná, hogy a szoftverfejlesztés tipikusan az a munkakör, amit ideálisan lehetne végezni otthonról távmunkában (ami különben tényleg igaz), érdekes módon mégis csak több-kevesebb nehézség árán talál magának az ember ilyen otthonról végezhető projektmunkát. Sokáig próbáltam megérteni, hogy mi ennek az oka, és végül tapasztalatból mondhatom, hogy ez egyszerűen nem más, mint rossz beidegződés, hiszen szabadúszó fejlesztők alkalmazásának rengeteg előnye van az alkalmazottakkal szemben ...
Az első és talán legegyértelműbb előny, hogy ha a fejlesztő otthonról dolgozik, úgy nincs szükség semmilyen infrastruktúra fenntartására. Nem kell irodát bérelni, nem kell számítógépeket, irodabútorokat biztosítani, nem kell áramért, fűtésért, vízért, stb. fizetni, így egy ilyen fejlesztő összességében sokkal kevesebbe kerül, mint egy alkalmazott. Amennyire tudom, a SZTAKI-ban a bevétel felét vitte el a rezsiköltség, amit egy szabadúszó fejlesztő esetén megspórolhat az őt alkalmazó cég. Negatívumnak igazából csak a személyes kontaktus hiányát lehetne felhozni, de erre viszont ott a Skype, a videokonferencia rendszerek, stb. A SZTAKI-ban több nemzetközi projektben is részt vettünk, ahol értelemszerűen nem lehetett biztosítani a személyes kontaktust. Tapasztalatból mondhatom, hogy a videokonferencia rendszerek alkalmazása vagy a Skype meetingek teljes mértékben kiváltották a személyes találkozókat.
A másik nagy előny, hogy ha az ember szabadúszó fejlesztőkkel dolgozik, a megbízónak nincs semmi kötöttsége. Egy alkalmazott esetén annak folyamatosan fizetést kell adni, aminek egyfelől adminisztrációs vonzata van (bérszámfejtés, járulékok fizetése, ha elégedetlenek a munkájával, és ki kell rúgni, akkor végkielégítés, stb.), másfelől a fix alkalmazottnak havonta kell fizetést adni, amit folyamatosan ki kell termelni. Ez egyfelől plusz terhet ró a megbízóra (könyvelés, fejlesztő eltartása), másfelől mivel a szabadúszó fejlesztők cégekként számlára dolgoznak, általában sokkal optimálisabban tudják elszámolni a költségeket, így végső soron olcsóbbak, mint egy fix fejlesztő. E mellett mivel projekt alapon történik az alkalmazás, ha az alkalmazó elégedetlen a fejlesztő munkájával, akkor a következő alkalommal nem veszi igénybe azt, nem kell neki végkielégítést fizetni, stb.
Mivel az alkalmazó cégek maguk általában projekt alapon dolgoznak, a fix alkalmazottakat viszont folyamatosan fizetni kell, ezért sokszor olyan helyzet alakul ki, hogy vagy nincs munka, és az alkalmazottak erőforrásai nincsenek lekötve, vagy (és általában ez a gyakoribb) túl sok a munka 1 emberre, és az alkalmazottak túl vannak terhelve. Én is több ilyen esetre emlékszem, mikor egyik hónapban csak tébláboltunk, mert nem nagyon volt mit csinálni, a másik hónapban viszont többször is hajnalig bent kellett maradni, hogy tartani tudjuk a határidőket. Ez sem az alkalmazónak,sem az alkalmazottnak nem jó. Van aki nem is bírja az ilyen egyenetlen terhelést, és előbb-utóbb otthagyja a munkahelyet emiatt, pedig ezt a problémát dinamikusan allokálható fejlesztőkkel nagyon könnyen át lehetne hidalni. Valójában erre építenek a mostanában egyre divatosabb outsourcing cégek is, viszont ezek a cégek meglehetősen nagy jutalékokkal dolgoznak, és mivel ők már alkalmazottakat foglalkoztatnak, sokkal drágább ez a megoldás, mint közvetlenül a fejlesztővel dolgoztatni. Az outsourcing cégeknél persze megvan az az előny, hogy biztosan megbízható fejlesztőket kap a megbízó, viszont megfelelő ütemezéssel egy szabadúszó fejlesztőről is hamar eldönthető, hogy megbízható-e, vagy nem.
Az eddigiek alapján tehát szerintem egyértelműen látszik, hogy ez a modell több szempontból is sokkal hatékonyabb mind az alkalmazó cég, mind a fejlesztő számára. Mindennek ellenére azt tapasztalom, hogy az emberek még nagyon bizalmatlanok ezzel szemben, és szabadúszó fejlesztőként nem olyan egyszerű projektet találni. Bár külföldi tapasztalatom nincs a dologgal kapcsolatban, de Magyarországon bizonyosan ez a helyzet, az ok pedig szerintem nem más, mint egy egyszerű beidegződés, egy minta, aminek megtartása a jelenlegi technikai környezetben már nem indokolt, és nem is optimális. Mára már egy cég teljes infrastruktúrája kiszervezhető, Internet kapcsolattal már mindenki rendelkezik, és egy alkalmazó cég semmivel sem tud jobb infrastruktúrát biztosítani, mint az otthoni környezet. A VPN-nek, videókonferenciának, feladat kezelő rendszereknek köszönhetően igazából teljesen mellékes, hogy a fejlesztők egymás melletti irodákban, vagy éppen külön kontinensen dolgoznak. A jelenlegi helyzet engem arra emlékeztet, ami mostanában a cloud computing (felhő infrastruktúra) körül történik. A cloud computing napjaink egyik divatszava, és tulajdonképpen az infrastruktúra bérlését jelenti egy elosztott rendszerben saját szerverek helyett. Sokáig az volt a szokványos módszer, hogy minden feladatra külön szervert állított be a cég. Így rengeteg gép dolgozik még ma is kis terheltséggel teljesen feleslegesen. A cloud computing segítségével sok funkció, vagy akár az egész géppark a cloud-ra költöztethető, így a fenntartása nagyságrendekkel olcsóbb, és biztonságosabb is, a cégek mégis bizalmatlanok a technológiával szemben. Ez a trend napjainkban kezd megfordulni, kezdik elfogadni a cégek a cloud computingot, kezdenek megbízni benne, és kezdik felismerni az ebben rejlő lehetőségeket. Úgy gondolom, hogy néhány év múlva már a cloud computing lesz a vezető irányzat, ha más nem, azért, mert a cég másképp nem lesz versenyképes, képtelen lesz a piacon versenyben maradni úgy, hogy közben ki kell termelnie saját infrastruktúrájának fenntartási költségeit. Valami hasonlót látok a munkaerő vonatkozásában is. A saját szerverek fenntartása az alkalmazottak foglalkoztatásával hozható párhuzamba, míg a cloud computingnak köszönhető erőforrás kihelyezés a szabadúszó fejlesztők foglalkoztatásának felel meg. Látszanak az erre való törekvések, az outsourcing már egészen elfogadott megoldás, és tulajdonképpen ennek a közvetlenebb, "p2p" változata a szabadúszó fejlesztők alkalmazása. A különbség annyi, hogy a cloud computing már a küszöbön van, a szabadúszó fejlesztők elfogadásához, és a jelenlegi "beidegződések" elhagyásához pedig még kell némi idő. Mint oly sokszor már, a környezet már most is adott, egyszerűen fejben kellene csak utolérni a technológiát, és élni a lehetőségekkel, aki pedig időben lép, az egyértelmű piaci előnyökké konvertálhatja a lehetőségeket.
Szia!
VálaszTörlésTetszik az írás, és még azt is mondhatnám, hogy egyet értek vele, de egy kicsit mégsem :) A zesetek nagy százalékában természetesen megoldható, hogy a külsős fejlesztők otthon üldögélnek és csinálják a feladatot, amit kell. Viszont jelenlegi munkahelyemen pl szinte elképzelhetetlen a dolog. Olyan domain összefüggések, számítások, stb. vannak, amiket még így 8 hónap után is csak felszinesen értek, és napi szinten futok bele olyanba, amit egyedül vagy nem tudok megoldani, vagy csak véges sok idő alatt. Az alkalmazás 40%-ához nem merek hozzá nyúlni, van 20-25% amit előzetes pontos egyeztetés után meg tudok változtatni, és csak a maradék az, amibe teljes magabiztossággal bele merek nyúlni. Egyáltalán nem volna hatékony a fejlesztés, ha mindenki otthonról dolgozna. ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy bár a kommunikációs nehézségeket emelted ki leginkább nehézségnek, de ez akár akadály is lehet. Napi szinten vanna code review-k, "standap meeting" jellegű megbeszélések, stb. A távmunka szerintem aban az esetben működhet, ha az egyes fejlesztők jól elhatárolható és meghatározható feladatokat oldanak meg.
Igen, mondjuk tény, hogy amilyen projektekben én dolgoztam, ott nem voltak ilyen nagyon masszív modul összefüggések mint mondjuk egy vállalatirányítási rendszernél, stb. eltudok képzelni. Erre két dolgot tudok mondani. Egyfelől szerintem azért a projektek nagy része nem ilyen, vannak ilyen "mamut" rendszerek (a legelső munkahelyemen pont egy ilyen vállalatirányítási rendszert fejlesztgettünk), de nem ez a jellemző. Másfelől én azt gondolom, hogy ha az ember nagyon akarja, ezt is meg tudja oldani távmunkában. Lehet szervezni videokonferenciákat, meg lehet osztani képernyőt, szóval ha kell, szerintem megoldható a dolog. Mondjuk kellő mértékű kísérletező kedv, és bátorság kell hozzá. Az ilyesmit szerintem olyan helyekről kellene indítani, mint mondjuk a Google, ahol van elég erőforrás arra, hogy ráérősen kísérletezzenek, és nem a határidőkkel kell folyamatosan küzdeni. Szóval én mindezek ellenére azt mondom, hogy meg lehet ezt oldani. Esetleg annyi megszorítással, hogy a fejlesztők bevállalják, hogy mondjuk reggel 10-től délután 4-ig elérhetőek, hogy Skype-on, vagy videokonferencián tudják egymást kérdezgetni, stb. Nálunk pl. volt egy fejlesztés, ahol voltak Finn és Észt partnerek is, és ott is megegyeztünk, hogy 10-től 4-ig IRC-n tartjuk a kapcsolatot, így bármikor össze lehetett hozni egy videokonferenciát, vagy kérdezhettük egymást. Szóval szerintem az általad említett eset sem kivétel, bár tény, hogy nagyobb szervezéssel, és kevesebb szabadsággal jár, de még így is megmarad rengeteg előny (nem kell iroda, nem kell utazgatni a melóhelyre, olcsóbb, nincsenek kötelezettségei a megbízónak, stb.)
VálaszTörlésIgazából én ilyenkor mindig elgondolkoztam azon, hogy érdemes-e folytatni itt, vagy mondjuk meg lehetne-e máshol is próbálni. Aztán egyszer dumáltam egy régi gimis társammal, aki meggyőzött arról, hogy menjek ki hozzá Dublinba. Aztán végül igaza lett.
VálaszTörlésDe miért is érdemes éppen Írországba menni? Talán már sokan hallottatok róla, hogy ez a kis zöldellő szigetország az utóbbi évtizedben komoly IT szereplővé vált az EU-ban, de valószínűleg keveseknek van konkrét fogalma arról, hogy mit is jelent ez valójában. A történet igen egyszerű, még a 90-es évek közepén vált igen népszerű célponttá az akkor még javában dübörgő Kelta tigris gazdasága a külföldi befektetők szemében. Az ezredfordulót követően a különféle angolszász szoftver és hardver cégek is rájöttek arra, hogy ez az USA és Anglia között elterülő szigetke ideális hely lehetne a letelepedésre. Nos, persze a infó szektort érintő adókedvezmények is segítettek ebben. A lényeg, hogy manapság már a kicsiktől a nagyokig szinte mindenféle IT cég megtalálható Írországban. Twitter, Facebook, Microsoft vagy éppenséggel a Google mind nagy irodával rendelkezik errefelé, sőt gyakran az európai központ is itt található. Ha meg ez nem elég meggyőző, akkor érdemes megnézni, hogy hány start-up vállalkozás indul hetente csak Dublin környékén.
Ezek után talán nem meglepő, hogy jelenleg az ország vonzza a külföldi humántőkét. Az ír felsőoktatás megpróbált reagálni a hirtelen megugrott keresletre, de nem tud elég emberfőt kitermelni időben, meg amúgy sincsenek elegen az írek. Tehát maradnak a nemzetközi fejvadászcégek és a jobb megélhetést remélő bevándorlók, méghozzá a diplomás fajtából. És ha már bevándorlók, akkor itt vagyunk mi is, magyarok, méghozzá igencsak nagy számban. Saját tapasztalatból kiindulva, egy idő után nem lepődsz meg azon, hogy a kávét egy debreceni lány adja ki, vagy hogy a HR osztályon dolgozik egy évfolyamtársad volt barátnője. Kicsi a világ, Dublin még annál is, és a magyarokat szívesen látják igazából minden feladatra, nem hogy a poroszos oktatáson edződött programozóinkat. Nyelvileg ugyan nem tartozunk a legkeresettebb személyek közé, de ha a kiváló angolja mellett netalántán tud az ember még egy európai nyelvet, mondjuk németet, franciát vagy valamilyen skandináv országét, és mondjuk stabil lábakon áll java, C++ vagy C# terén, akkor valószínűleg két kézzel fognak kapkodni utána.
Persze nem egyszerű megtalálni a legjobb helyet, sok a közvetítő – vagy magát annak valló – iroda vagy frissen alakult cégecske. Sokan szeretnék meglovagolni ezt a trendet, és nehéz kiválasztani a megbízható embereket. Nekem szerencsém volt, hiszen már volt kint ismerősöm, aki segített itt-ott, elintézett pár interjút, de hamar azt vettem észre, hogy a profi közvetítősökön keresztül érkezők két lépés előnnyel indulnak. Szóval ha nincs ismerős vagy családtag, az se katasztrófa, sőt. Az egyik ilyen cég, akiket ajánlani tudok az a Make IT in Ireland. Elég profik, csak el kell küldeni az adataidat, és ha minden klappol, akkor viszonylag hamar elkezdenek bombázni ajánlatokkal.
Szóval a lényeg, hogy ha már eleged van az itthoni adok-kapokból, vagy meguntad ezt a pár cég által uralt szűk piacot, akkor vár a nagyvilág, és azon belül is Írország. Akár csak néhány évre, akár hosszabb távra, de érdemes elgondolkozni ezen a lehetőségen. Legrosszabb esetben is lesz pár év tapasztalatod külföldi munkavégzéssel, és az már itthon is sokat nyom a latban.