Magyarország 2025-ben

Mindig is érdekelt, hogy vajon hogy fog kinézni a világ 10 vagy 20 év múlva. Próbálom követni a technológiai trendeket, és megtippelni, hogy vajon merre is tart a világ. Úgy gondoltam hát, hogy kísérletet teszek, és most, 2015-ben megpróbálom megtippelni, hogy milyen lesz a világ (és azon belül is piciny országunk) 10 év múlva. Alapvetően a végletekig optimista vagyok, így egy olyan országról fogok írni amilyenben élni szeretnék, de mindeközben próbálok a realitás talaján maradni. Nincsenek nagyon vad elvárásaim a jövővel kapcsolatban, de nagyon reménykedem, hogy az a pár dolog, amiről itt írni fogok, megvalósul.

Szóval 2025-ben járunk. Ha minden jól megy, én 44 éves leszek. A napelemek és akkumulátorok rohamos fejlődésének köszönhetően már a legtöbb háztartás saját maga állítja elő a működéséhez szükséges energia szinte 100%-át. A technológia terjedését a fejlődéssel járó árcsökkenés mellett az állam is sokban segítette. Az ilyen, önellátásra alkalmas rendszerek áfáját 5%-ra csökkentették. E mellett kedvező hitelekkel és adójóváírással segítették az ilyen rendszerek terjedését. A jelen politikai irány szerint nem gondoskodásra van szükségük az embereknek, hanem segítségre ahhoz, hogy önmagukról gondoskodjanak. Napjainkban már szinte ingyen van az energia, ami sok mindenre kihat. A családi költségvetésnek csak elenyésző részét teszi ki a rezsi, hisz fillérekből kijön az áram, a fűtés és a melegvíz is. A lakossági gázszolgáltatás már szinte teljesen elsorvadt, de van aki az öngondoskodás jegyében maga állítja elő az ivóvizet is, vagy megtermeli magának a zöldséget, gyümölcsöt. Ennek nagy divatja van mostanában.

Az olcsó áramnak köszönhetően egyre jobban terjednek az elektromos járművek. Habár ezek némileg drágábbak mint benzines társaik, az "ingyen" üzemanyag idővel visszahozza a különbözetet. Valójában benzines járművet már csak nagyon kevesen használnak, mivel a benzin rendkívül drága. A kutakon inkább e-dízelt tankolnak az emberek. Ez egy mesterségesen, megújuló energiák segítségével előállított üzemanyag. Jóval olcsóbb, mint a benzin, és kevésbé szennyezi a környezetet. Az e-dízel némileg visszavetette az elektromos autók elterjedését, de inkább csak átmeneti megoldásnak tűnik, hisz már ma is mindenki elektromos autóra vágyik. Az elektromos járművek tisztábbak, halkabbak, kecsesebbek mint bármelyik robbanómotoros modell. Jellemzően mindig a legmodernebb technológiákat vonultatják fel. Ha egy hasonlattal akarnék élni, azt mondhatnám, hogy az elektromos autók az autók világának iPhone-jai. E mellett mostanra szinte bárki számára elérhetőek. Úgy gondolom, hogy még kell kb. 10 év, és a járműpark szinte 100%-a ilyen elektromos járművekből fog állni. Az állam is jelentős adókedvezményekkel próbálja előremozdítani a terjedésüket, hisz nem szennyezik a környezetet, és nem mellesleg keresletet kínálnak nappal megtermelt esetleges energiatöbbletre.

A közlekedést érintő másik nagy változás, hogy jelentős mértékben elterjedtek az önjáró autók. Mostanra már szinte nem is kapni új autót (de elektromos autót biztosan nem) e nélkül. Olyan mint 10-15 éve a légkondi, szinte már széria tartozék. Bár Amerikában és az Unió más részein már régebben engedélyezték a használatukat, nálunk kicsit nehezen ment a dolog, így csak pár éve lehet önjáró autókat használni az autópályákon. Mivel az ember vezette járművekkel nem merik összeengedni őket, ezért pár szakaszon külön sávot kaptak, más pályaszakaszokon pedig egyszerűen kitiltották az ember vezette járműveket. Ezzel együtt az engedélyezett sebességet 130 km/h-ról 200 km/h-ra növelték. Ezek a rendszerek nagyon biztonságosak, valószínűleg nagyobb sebességen is biztonsággal elvezetnék az autót. A számítógépes rendszer reakcióideje pár ezredmásodpercben mérhető. E mellett folyamatos kapcsolatban van az összes jármű az úton. Ha az egyik lassít, azt már kilométerekkel arrébb tudja a többi jármű is. Minden lépést lekommunikálnak és megszerveznek, egyetlen hatalmas mozgó közösséget alkotva. Ha az embernek önjáró autója van, akkor mindössze a legközelebbi autópályáig kell elvezetnie és onnantól hátradőlhet. Úgy gondolom, hogy még 10 év, és teljesen ki fognak szorulni a nem önjáró autók, így háztól házig vitethetjük majd magunkat. Ez a technológia is rengeteg változást hozott, olyanokat, amire hirtelen nem is gondoltam volna. 2 éve mi is egy önjáró, elektromos modellre váltottunk. Azóta szokásunkká vált, hogy olyan 1-2 havonta leugrunk egy hétvégére a Horvát tengerpartra. Ez még az én időmben elég nagy rongyrázás lett volna. Egyfelől a drága benzin miatt, másfelől baromi fárasztó levezetni 6 órát oda, és ugyanennyit vissza. Mostanra viszont az üzemanyag szinte ingyen van. Otthon feltöltöm az autót a napelemekről, aztán valahol kint tankolok egyet fillérekért. Az utazás sem fárasztó. Kb. fél óra alatt a pályánál vagyok, aztán átadom a volánt a robotpilótának, én meg filmet nézek, vagy épp alszom egyet. Az autó olyan 3 óra alatt lent van, a végén kell még vezetni egy fél órát. Annyira megterhelő csak, mint ha a szomszéd városba mennék. Ez egy jó példa arra, hogy csupán a technológia fejlődésének köszönhetően valami olyan vált elérhetővé, ami annak idején csak gazdagok számára volt az, ezzel jelentőset dobva az életszínvonalunkon. De ugyanígy sokan az önjáró autóknak köszönhetően tudnak minden fáradság nélkül ingázni vidékről a fővárosi munkahelyükre. Ha például innen, Mohácsról járnék be Pestre dolgozni, kb. 10 perc alatt a pályán lennék. Az autó kb. egy óra alatt felvisz Pestre, miközben én akár folytathatom az alvást is, ha az esik jól, majd még fél óra vezetés, és bent vagyok. Tehát összesen háromnegyed órányi vezetés, és bent vagyok a munkahelyemen Mohácsról, ami azért mégis csak odébb van. Ezt akár naponta be lehet vállalni, figyelembe véve az ingyen üzemanyagot. Persze azért nem jellemző, hogy valaki Mohácsról járjon be dolgozni Pestre, de 50-100 km már nem ritka. Egyre többen élnek is a lehetőséggel, és vidékre költöznek, ahol egy fővárosi panellakás áráért már szép nagy kertes házat kapni. Ennek a szétszóródásnak a hatását már most észre lehet venni a folyamatosan mérséklődő ingatlanárakban, és bérleti díjakban, így a rezsi mellett ez is sokat csökkent az elmúlt években.

Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy a munkáltatók is sokkal lazábbak lettek. A legtöbb helyen, ha lehetőség van rá, engedélyeznek heti 2-3 napot otthonról dolgozni, így aztán nem is kell minden nap bejárni. A teljes távmunka még mindig nem jellemző (bár egyre inkább terjed), de szerintem szép lassan ennek is kialakul a kultúrája. A technológia minden esetre adott hozzá. Mindenhol elérhető már széles sávú internet kapcsolat a videokonferenciákhoz, de mára már a VR technológia is nagyon fejlett, teljesen valószerű találkozó élményt adva (legalábbis a dolog audiovizuális részét tekintve). Itt szerintem egyszerűen egy generáció váltásra van szükség. Még 5-10 év, és megszokott lesz a teljes távmunka, ahol a csapat egyes tagjai akár a világ legkülönbözőbb részéről dolgoznak össze a projekteken. Az állam is próbálja adókedvezményekkel segíteni az otthoni munka elterjedését. A másik amit nagyon nyomnak mostanában, hogy az édesanyák csak 4 órában dolgozzanak. Erre nagyon komoly adókedvezmények vannak. Így az édesanyák kb. addig dolgoznak, amíg a gyerekek is iskolában vannak, délután pedig együtt tanulhatnak a gyerekekkel, ami mégiscsak jobb, mint bármilyen napközi. E mellett megfőzhetik a vacsorát, nem kell napi 12 órában helytállniuk, mint egy 8 órás munkaviszony esetén.

Sokat változott az oktatási rendszer is. Az alapelv, hogy versenyképes európai munkaerőt termeljenek ki. Ennek egyik sarokköve, hogy mindenki beszélje a közös nyelvet. Mostanra az angol nyelv tanulása olyan, mint az írás olvasás. Aki nem beszél legalább alap szinten angolul, az kvázi analfabétának számít. Általános iskola végére a gyerekek alapfokú nyelvvizsgának megfelelő angol tudásra tesznek szert, míg az érettségi felér egy közép fokú nyelvvizsgával. Sok tantárgyat felületesebben tanulnak a diákok, nem kell már verseket, évszámokat magolni, sokkal inkább az összefüggések átlátására került a hangsúly. Egy ideig sokan támadták is az oktatási rendszert, mondván, hogy műveletlen embereket képeznek, de mostanra már a műveltség is teljesen mást jelent. Minden pillanatban elérhető a világ teljes információkészlete az Internet segítségével. Teljesen felesleges ezt a gyermekek agyában "cache-elni". Az agyunk gondolkodásra való, nem a lexikális tudás tárolására. Ez egy olyan terület, ahol a technológia után kullog a társadalom, és ki kellett kopni az előző generációnak, hogy alkalmazkodni tudjunk, és átértékeljünk olyan fogalmakat, mint amilyen a műveltség.

Mostanra az Internet elérés már állampolgári jog. Az egész Unió területén van ingyenes mobilnet. Az alap szolgáltatás böngészésre éppen elegendő, de sokszor lassú, így szinte mindenkinek van valamilyen plusz előfizetése. Bár a hálózatot részben állami támogatásból finanszírozzák, az ingyenes elérés valójában inkább csak amolyan promóció a szolgáltatók részéről, mivel így az emberek könnyen rászoknak a használatára, és később örömmel fizetnek a nagyobb sávszélességért.

A mobil telefonok szinte teljesen eltűntek. A helyüket átvették a viselhető eszközök, elsősorban az okosszemüvegek. A szemüvegeknek köszönhetően mostanra már szinte mindenki a nap minden pillanatában online. Valódi folyamatos hálózatba kapcsolva élünk, és minden percben rendelkezésre áll az emberiség teljes tudása. Az érintő képernyőt több beviteli mód váltotta fel. A térérzékelésre képes kameráknak köszönhetően nagyon jól használható a gesztus vezérlés. Tulajdonképpen a kijelző által a látóterünkből kitakart részt úgy használhatjuk, mint egy érintőképernyőt, e mellett a szemüveg a szemmozgásunkat is figyeli, de ez valójában a vezérlés kisebb részét teszi ki. A szemüvegek használata ugyanis főleg hangvezérléssel történik. Mostanra a hangfelismerő rendszerek már nagyon fejlettek. A megfelelő parancsszavakkal hívhatjuk elő az egyes alkalmazásokat, a nevet diktálva szűkíthetjük le a híváslistát, majd a szemünkkel kiválasztva a nevet újabb hangparanccsal indíthatjuk a hívást. De ugyanígy diktálhatunk a keresőnek, a szavakat kimondva csetelhetünk, vagy diktálhatunk e-mailt a rendszernek. A szemüvegek elterjedésével tehát nagy hangsúlyt kapott a hanggal történő vezérlés. Hogy ne kelljen folyamatosan a szemüvegünkhöz beszélni (és ezzel együtt mindenkivel megosztani, hogy éppen mit csinálunk), megjelent egy új technológia, a szubvokális nyakörvek. Ez tulajdonképpen egy érzékelő pánt, ami az ember nyakán fut végig. A NASA dolgozta ki űrhajósok számára már vagy 15 évvel ezelőtt. A lényege, hogy ha nem mondjuk ki a szavakat, csak gondolunk rájuk, az agy akkor is jeleket küld a megfelelő izmoknak. Ezeket a jeleket feldolgozva a szemüveg rekonstruálni tudja a kimondott szavakat. A keresők is nagyon fejlettek. Képesek például alap szintű szövegértésre. Elég csak feltenni a kérdést, és a kereső a kijelzőre dobja a választ, vagy igény esetén (pl. vezetés közben) az ember fülébe duruzsolja azt. De bedobhatunk a keresőbe például egy képet is, amit a szemüveg kamerájával lövünk, és információt kérhetünk róla. Lefordíttathatjuk egy tábla szövegét, az étlapot az étteremben, vagy akár megkérdezhetjük tőle, hogy ez milyen madár. A szemüvegben lévő beépített tárolóra simán elfér egy egész nap anyaga videó formájában, így a legtöbb eszköz már úgy működik, hogy folyamatosan rögzít mindent. Ha akarunk csinálni egy jó fényképet, vagy videót, nem kell elkapnunk a pillanatot, elég ha utólag kivágjuk a stream-ből, és tároljuk. De például vissza is kereshetjük, hogy hol hagytuk el a kulcsunk. Ha marad az exponenciális fejlődés, akkor 10 év múlva akár az egész életemet levideózhatom, és visszanézhetem idős koromban, mint ha fotografikus memóriám lenne. Aki ebbe nő bele, annak ezek a szemüvegek csak kütyük, olyanok mint annak idején nekünk a mobiltelefon volt, de szerintem ez már-már kimeríti az agy kiterjesztés kategóriát. Elképzelem, hogy gyermekkoromban egy ilyen szemüveggel szuperzseninek tűnhettem volna. Akármit is kérdeztek volna, tudtam volna a választ, emlékeztem volna mindenre, és folyamatos telepatikus kapcsolatban lettem volna minden ismerőssel. Legalábbis kívülről így látszott volna.

A szemüvegek mellett hatalmasat fejlődtek a főleg szórakozásra kialakított VR és AR headsetek is. Mostanra már olyan számítási kapacitással rendelkezik egy átlagos játékkonzol, amivel a valóságtól szinte megkülönböztethetetlen audiovizuális élmény generálható. Maga a hardver is olyan felbontással, és képfrissítéssel rendelkezik, és olyan folyamatos stream-et biztosít, hogy ezzel szinte valóságos élményt ad a felhasználóknak. Kezdetben főleg a játékok használták a VR-t, aztán megjelentek a VR filmek, és interaktív tartalmak, mostanra pedig már az élet más területeire is betört a technológia. Például a videó hívásokat és konferenciákat szinte teljesen kiváltotta a VR. De vannak egyetemek, ahol virtuális kurzusokat is meghirdetnek. Lassan kezdjük elérni a technológia korlátját. A következő lépés már az 5 érzékszervere kiterjedő virtuális valóság lehet. Ehhez viszont már valószínűleg közvetlenül az agyba kell sugározni az érzeteket. Folynak kutatások a témában, de nagyon komoly etikai kérdéseket vet fel, hogy mennyire szabad babrálni az aggyal. Nemrég olvastam egy kutatásról, ahol nanorészecskéket juttatnának a véráramon keresztül az agyba. Ezek az agysejtekhez tapadnának, majd kívülről vezérelve az egyes részecskéket ingerelni lehetne a megfelelő agyi területeket, ezzel bármilyen érzetet létrehozva. 10-20 év biztosan kelleni fog hozzá, de előbb-utóbb ezt is megoldják majd, és létrejöhet a tökéletes virtuális valóság.

Talán minden fejlődés közül legfontosabb az, ami az egészségmenedzsmentben történt. A viselhető technológiának köszönhetően a karperecünk folyamatosan monitorozza testünk állapotát. Egy kis egységet lőnek az ember bőre alá, ami a karpereccel, azon keresztül pedig a szemüveggel kommunikál. Így minden pillanatban tisztában lehetünk a vércukor szintünkkel, koleszterin szintünkkel, és más vonatkozó jellemzőkkel. Ezen kívül vannak olyan "koktélok", amit a véráramba juttatva "megszínezik" az amúgy nem érzékelhető komponenseket. Így például tartalmaznak olyan nanorészecskéket, amik a rákos elváltozások során megjelenő anyagokhoz tapadnak, így megjelölve őket a véráramban. Ennek a technológiának köszönhetően még időben észrevehető, és kezelhető a legtöbbfajta rákos megbetegedés. Szinte minden feladatot ellátnak ezek a kütyük, amihez régebben egy teljes kivizsgálásra lett volna szükség. Ez a fajta preventív, öngondoskodáson alapuló rendszer nagyban tehermentesíti az egészségügyet, hiszen jóval ritkábban, és jóval kisebb számban lesznek betegek az emberek. Az állam ezt felismerve jelentősen támogatja ezeknek az eszközöknek a használatát mérsékelt áfa, adóvisszatérítés és más támogatások formájában. Ennek jótékony hatását magamon is érzem. Soha nem figyeltem az egészségemre. Egyszerűen nem érdekelt a dolog. Így viszont, hogy mindig a szemem sarkában látom a kis figyelmeztető ikonokat, teljesen más a helyzet. Zavar a dolog, és ezért megpróbálom szinten tartani az értékeimet, vagy rögtön orvoshoz fordulok, ha valami nincs rendben. Régebben az ember csak arra hagyatkozhatott, amit érzett. Megmagyarázta magnak, hogy a tünetek nem lényegesek, és akkor jutott el orvoshoz, ha már nagy volt a baj. A monitorozó rendszerekkel viszont egyértelmű jelzést kapunk, ha baj van, és még ideje korán, csírájában elfojthatjuk azt. Kicsit olyan érzés, mint ha lenne az embernek egy Tamagochi-ja, amiről folyamatosan gondoskodni kell, és szinten kell tartani az értékeit, különben folyamatosan nyafog. Csak itt a Tamagochi a saját hús-vér testünk, és a róla való gondoskodás korántsem játék. Egyébként sokkal jobban is érzem magam, erősebbnek, energikusabbnak, mióta megvan a karperecem. Maga az orvostudomány és a meglévő betegségek kezelése is sokat fejlődött, így az emberek egészségesebbek, és tovább élnek.

Nagy vonalakban talán ennyit tudnék mondani 2025-ről. Kicsit futurisztikusan hangzik. Ingyen áram, ingyen közlekedés, állandó online lét mindenkivel összekötve, és virtuális valóság. Nagyrészt legyőztük a betegségeket, és sokkal tovább élünk. Pedig valójában ez a ma, a 2015-ös év, de legalábbis a közeljövő technológiája. A napelem és akkumulátor technológia rohamosan fejlődik. Épp a napokban jelentette be Elon Musk a Tesla legújabb termékét, egy akkumulátort, amivel függetleníthetjük magunkat a hálózattól, és napelemekről láthatjuk el a házunkat. E mellett havonta jönnek a hírek újabbnál újabb napelemekről, és akkumulátorokról, amik nagyobb teljesítményűek, és olcsóbbak mint társaik. Az ingyen energia tehát úton van. Ugyancsak úton vannak az elektromos autók. Elég csak a Tesla-ra gondolni. Nem az a kérdés, hogy lesznek-e, csak annyi, hogy mikor válnak mindenki számára elérhetővé. Talán 10 év elég lesz. De a megújuló energiákból előállított e-dízelt sem én találtam ki. Ez az AUDI fejlesztése, és a napokban cikkeztek róla. A Google önjáró autóiról mindenki hallott már valószínűleg, de hasonló kutatásokat folytat még sok autógyár. Itt is igazából a technológia megvan. A kérdés, hogy mikor lesz engedélyezve, mikor lesz mindenki számára leérhető. A mobilokat leváltó szemüvegek megjelenése szerintem törvényszerű. Az emberek egyre inkább függenek az internettől, egyre gyakrabban veszik elő a mobiljukat. Logikus lépés, hogy az előbb utóbb a szemüvegekbe fog kerülni, hogy mindenhol szem előtt legyen. A Google már el is készítette a prototípust, a Google Glass-t, amit a híresztelésekkel ellentétben nem hogy nem kaszált el, de neves partnerekkel készül a 2.0-s és 3.0-s változat. Ahogy elindul a dolog, valószínűleg az összes mobilgyártónak lesz hasonló terméke. A VR sisakokkal is hasonló a helyzet. Jelenleg az Oculus Rift talán a legismertebb, de nagyon ígéretes a Microsoft HoloLens nevű AR megoldása, és a többi cég headsetje is. Én itt nagy fejlődésre számítok. És 10 év ezen a területen nagyon sok idő. És végül az egészség monitorozó rendszerek. Pár jellemzőt (pulzus, vérnyomás, stb.) a mostani karpántok is mérnek, de a Google műhelyéből került ki nemrég egy vércukor szint mérő kontaktlencse, valamint egy a médiában csak "trikorderként" emlegetett eszköz, ami nanorészecskék segítségével jelöli meg, és teszi érzékelhetővé a rákos sejteket. Ezen a területen is hatalmas a potenciál, és a tech cégek ki is fogják használni ezt. Ami az egész utópiából szerintem a legkétségesebb, hogy vajon az állam tényleg támogatni fogja-e mindezt, ezzel katalizálva a folyamatot. De ahogy az elején írtam, én menthetetlenül optimista vagyok ...